Apa két hétig itthon lehetett velünk, megszoktuk egymást. Éjszaka gyakran keltem, hol egyszerre ettek, hol felváltva. Szopiztunk, fejtem, utóbbit nem sok sikerrel, tápszereztünk. Vica hónapig azért szopizott mellette, Luca ráhúzott még egy hónapot. Talán az első menstruációm miatt hagyta abba a szopit Vicus. Nem volt hajlandó. Egy ideig éjszaka elfogadta, aztán már éjjel sem kellett neki. De szépen híztak, nőttek, minden rendben volt. Rutinosan csináltam mindent, mintha mindig is ezt csináltam volna. Nem féltem seemitől (végülis van egy pár tesóm, nem először fogtam kisbabát), de azért mikor először maradtunk egyedül izgatott voltam. Ugye nem lesz semmi baj? De hamar elmúlt. A babakocsi nem fér a liftbe, de kaptunk kulcsot a földszinti tárolóhoz, így már egyedül is elmehettem velük. A babakocsiig babahordozóval hurcoltam le őket. Nem volt könnyű, sőt egyre nehezebb, de mégis mentünk amennyit csak lehetett. Az elő sétát már hatnaposan megtettük apával, ki kellett próbálnunk a kocsit. Jól becsomagoltuk a lányokat, és tettünk egy rövid sétát. Hamar találtunk egy olcsó pelenkadiszkontot, 27 forintért vettünk pelust per darab és az sokat számít ám, ha az embernek dupla mennyiséget kell megvenni. (Pesterzsébet, Valéria utca) Az etetést cumisüveggel oldottam meg amikor nem szopi volt, két gyereknél nem próbálkoztam kanalazással, meg poharazással, nem győztem volna így etetni és ők sem voltak annyira türelmesek. Nem sok gond volt az altatással, aludtak maguktól is. Aztán egyre aktívabbak lettek, többet akartak belőlem, segíteni kellett az elalvást, de akkor következett egy olyan időszak, amikor néha néha átaludtak egy éjszakát. Először mikor erre ébredtem és megláttam, hogy a cumi ott van ahol este hagytam, tehát nem keltek fel, besiettem hozzájuk és ők szép csendesen szuszogtak egymás mellett. Egy kiságyban aludtak összebújva, később a két végében, féléves korukban kaptak külön ágyat. Minden este mielőtt elaludtam, benéztem még egyszer, lestem a légzésüket, de sosem volt semmi baj. Jöttek a védőnők, doktor néni, a második hónaptól pedig már mi mentünk hozzájuk. 14 hónapos korig mindössze kétszr voltak betegek. Ilyenkor érzem azt, hogy jól csináltam valamit.